A 63 Days egy izometrikus, valós idejű taktikai játék, melyet a Destructive Creations fejlesztett és a Steamen érhető el. Lehetőségem volt kipróbálni a címet PC-n, olyan karakterek bőrébe bújva, akik a 2. világháború végén a lengyel ellenállásban vettek részt Németország ellen. A játékkal kapcsolatos gondolataimat és véleményemet fogom megosztani veletek.

Egy elmélkedés a 2. világháborúról és annak Lengyelországra gyakorolt hatásairól.

A játék alaposan megteremti a hangulatot és megadja a témát. Az 1. világháború utáni szabad Lengyelország első generációjának történetét és összetört álmait elbeszélve a háború hatásai láthatóak, ami az elmúlt és az előttünk álló szörnyű idők érzetét kelti. A gyönyörű grafika a megfelelő hangtervezéssel párosulva megkönnyítette a játékban szereplő karakterek motivációjának megértését, az első pillanatoktól kezdve elnyerve a figyelmemet. Érdemes megjegyezni, hogy a 2. világháború és maga Lengyelország témája elég érdekes kiindulópont volt számomra, így ez a benyomás a történetről mindenkinek más lehet, hiszen az ember érdeklődési köre eltérő lehet.

A játék elejétől kezdve látható, hogy az esélyek erősen karaktereink ellen szólnak. A párbeszédek és a történetmesélés még ezekben a nehéz időkben is azt mutatja, hogy a karakterek, akikkel játszunk, és néhányan, akikkel útközben találkozunk, mindent megtesznek az ellenséggel szemben, nem adják fel, ezt fűszerezik a fejezetek közötti vágóképek, amelyek külön küldetések. Azért mondtam, hogy „néhányan”, akikkel útközben találkozunk, mert vannak olyanok is, akik már elvesztették a reményt, és csak túl akarják élni a háborút.

Nekem nyugodtan mondhatom, hogy a cím egyik erőssége a hangulat és a történet, amit megteremtett. Jól sikerült felkelteni az érdeklődésemet a történet iránt.

Izometrikus valós idejű taktika…

A játékban lopakodva és hangosan is megközelíthetjük a történet során felmerülő problémákat. Mivel izometrikus valós idejű taktikai játékmenetet kínál, egyfajta tervezési módhoz is hozzáférhetünk, ahol előre megtervezhetjük az egyes általunk irányított karakterek akcióit. Az idő ebben a módban ugyan nem fagy meg teljesen, de nagyon lassan folyik, így ez az idő nagy részében nem okozhat gondot. Emellett hozzáférhetünk a harci módhoz is, ahol közvetlenül fegyverrel a kezünkben irányíthatjuk játékosainkat, és valós időben harcolhatunk ellenfeleinkkel.

Emlékszik a lehetőségre, hogy lopakodó vagy hangos? Nos, szerintem a játék inkább azt preferálja, hogy lopakodva kezeljük a helyzeteket, mert tapasztalatom szerint, ha nem harcolunk aktívan az ellenséggel, miután észrevették, akkor nagyon pontos kézigránátokat dobálnak, ami azonnali game overrel jár, ha nem tudunk elmenekülni előlük. Ez olyan egyszerűen megtörténhet, mint amikor csak fedezékbe vonulsz, hogy újratöltsd a fegyvered, nem fognak habozni a kézigránátokkal.

Minden karakter, akit irányítasz, egyedi képességgel rendelkezik, amit a játék során használhatsz, így a megfelelő képességeket a megfelelő időben kell használnod, terveket végrehajtva, hogy kijuss a problémás helyzetekből. Ezáltal a játékmenet még mélyebbé válik, és még szórakoztatóbbá válik.

A tervezési mód azonban sajnos a legtöbbször nem úgy működött, ahogyan azt gondoltam. Nem vagyok hozzászokva a valós idejű taktikai játékokhoz, és nem sokat játszottam velük, de valahányszor megpróbáltam a tervezési módban végrehajtani egy dupla leszerelést a karaktereim segítségével, azok nem szinkronban tették a dolgukat, olyan volt, mintha valós időben adtam volna meg a parancsokat az egyes akciókhoz. Bizonyos helyzetekben magamnak kellett elvégeznem az időbeosztást, mivel a végrehajtott akciók nem voltak érzékenyek a szinkronizált munkára.

Kemény idők ezek, az biztos, de muszáj volt ilyen nehéznek lennie a játéknak?

Meg kell mondanom, hogy a játék az én tapasztalatom szerint nagyon nehéz volt, annak ellenére, hogy normál nehézségi fokozaton játszottam. Az ellenségek elég jól fedezték egymás hátát, így a lopakodós megközelítést elég nehéz volt kivitelezni. Ami az átverekedésünket illeti, a korábban említett kézigránátok miatt túl sokszor buktam meg. Néha a tapasztalatom egy gyors mentés és betöltés szimulátorává változott, mivel azon kaptam magam, hogy küzdök azzal, hogy megtaláljam a lehetőséget a játékban való előrehaladásra.

Amennyire is szerettem volna látni, hogy mi fog történni, ahogy tovább haladok a játékban, a küldetések nehézsége csökkentette a motivációmat a folytatásra. Nos, amikor sikerül a lopakodási lehetőségeket kihasználva előrehaladni a játékban, akkor megcsap az elégedettség érzése. De ezt nagyon nehéz véghezvinni, az ellenségek nagyon nagy látótávolsága és a fent említett okok miatt. Végeredményben véleményem szerint a játék lehetett volna kiegyensúlyozottabb ebből a szempontból. Ez azonban a veterán valós idejű taktikát játszó játékosok számára egy lehetőség lehet, mivel a szintek nehézsége nem tűnt lehetetlennek, csak nagyon nehéznek.

Találkoztam néhány buggal, de ezek nem voltak játékrombolóak. Az egyik hiba miatt azonban időt vesztettem azzal, hogy megpróbáltam kitalálni, hogyan jussak ki egy helyzetből.

Összefoglalva

A 63 Days jól teszi a dolgát, hogy grafikájával és érdekes történetével magával ragadja a játékost. A hangulat is passzol a történethez, és még többet ad a játékélményhez. Néhány játékmechanikája azonban elmarad ahhoz képest, amilyen lehetett volna. Tekintettel a műfajára, ha hozzám hasonlóan nincs nagy múltja a valós idejű taktikai játékoknak, érdemes a játék által kínált legalacsonyabb nehézségi fokozatot választania, ha úgy dönt, hogy kipróbálja.

Ha érdekel a játék, akkor a Steam oldalon szerezheted be.

Megkaphatod

63 Days a fejlesztő és a game.press.

által biztosított Steam-kulcs felhasználásával került véleményezésre